Akupresszúra: a hagyományos kínai orvoslás egyik módszere, amely ma már az egész világon elterjedt a természetgyógyászatban. Lényege, hogy az alkalmazója az újjbegyével vagy a tenyerével történő nyomkodással, dörzsöléssel, esetleg elektromos ingereket leadó, a bioerezonancia elvén működő eszközökkel stimulálja az élő test energiarendszeréhez tartozó akupunktúrás pontokat. Ezzel serkenti az energiaáramlást és/vagy megszünteti a betegségeket okozó energetikai blokkokat. Ösztönösen mindenki alkalmazza ezt a gyógymódot, amikor pl. a tenyerét a homlokára szorítja, hogy enyhítse a fejfájását. A masszázsnak ez a formája velünkszületett reakció. A hagyományos keleti gyógyászat, amely Kínában és Japánban több mint 3000 éve alkalmazza az akupresszúrát, valóságos gyógyművészetté fejlesztette ezt az eljárást, s kidolgozta a speciális masszázspontok rendszerét. Ily módon az akupresszúra a masszázs és az akupunktúra keveréke, amelyet az utóbbi előfutárának tartanak. A japán családok otthon ma is széles körben alkalmazzák. Nálunk azonban még nincsenek meg ennek a hagyományai és szakmai kultúrája. Ezért mások akupresszúrával való gyógyítását csak arra kiképzett és megfelelő hatósági engedélyekkel rendelkező személy végezheti.

Akupunktúra: más néven gyógyítás tűkkel, a hagyományos kínai orvoslás egyik legrégebbi módszere. Alkalmazója az élő test energiarendszeréhez tartozó fontos energetikai helyeken, más néven az akupunktúrás pontokban a külön az erre a célra készített rugalmas tűk alkalmazásával serkenti a bioenergia áramlását. A tűket a bőr és az irharéteg között található ilyen pontokba szúrják, s az így kiváltott ingerrel segítik az energiaáramlást. Az akupunktúrás pontok a test láthatatlan energiacsatornái, az ún. meridiánok mentén helyezkednek el. A tűszúrások szabaddá teszik, visszafogják vagy fokozzák a meridiánokban az energia áramlását. Újabban a szájüregben, a nyálkahártya alatti akupunktúrás pontok ingerlésével is végeznek ilyen műveleteket. Akupunktúrával való gyógyítást csak arra kiképzett és megfelelő hatósági engedélyekkel rendelkező orvos végezhet.

Asztrológia: az égitesteknek és más kozmikus jelenségeknek a földi életre gyakorolt hatásaival foglalkozó, sokrétű ismeretrendszer, amely alapvetően több ezer éves tapasztalati megfigyeléseken nyugszik. Sokan összetévesztik azt a miszticizmuson alapuló különféle jóslási módokkal. Valójában az emberiség egyik legrégebbi tudásrendszere, amelynek hiteles és eredményes alkalmazása nemcsak csillagászati, matematikai, hanem sok egyéb tudást is feltételez. A különböző alkalmazási területei közé tartozik pl. az orvosi és természetgyógyá-szati felhasználása is. Pl. a világ számos országában kötelező figyelembe venni az előrejelzéseit mind a kórházi, mind pedig az egyéni orvosi gyakorlatban.

Aura: több jelentésű fogalom. 1. Orvosi értelemben valamely betegség kifejezett tünetét megelőző előjelet értik alatta. Pl. az epilepsziás rohamot megelőző feszült hangulatot. 2. A természetgyógyászatban, különösen a bioenergetikában az élő és/vagy az élettelen testekből kisugárzó, azokat fátyolszerűen körbe vevő energiamezők együttesét nevezik így. Az egészséges felnőtt ember esetében ez a kisugárzás általában hét rétegű. Minden rétegnek megvan a sajátosan rá jellemző színe, rezgésszáma és hullámhossza. Az átlagos emberi aura rétegeinek összessége nyugalmi állapotban 6-8 Hz hullámhosszú. Parafenoméneknél azonban nem ritka a 10-12 Hz-es kisugárzás sem, amely másokra kedvező vagy kedvezőtlen hatásokat gyakorolhat. Az extraszensz képességekkel rendelkező emberek sokféle módon képesek érzékelni az említett rendkívül finom kisugárzásokat. Pl. auralátással, az aura letapogatásával, vagy különféle bioetenzorokkal. Tudományos szempontból az aurakutatások története az ókorig nyúlik vissza. Hiteles mérései és a mások számára való megjeleníthetőséget biztosító technikai eszközei azonban csak a XX. században valósultak meg. Az ilyen technikai eszközök közé tartoznak  pl. a Kirlián-féle fényképező- és filmfelvevő gépek, a különböző térerőmérő műszerek (pl. a Tesla-mérő) és még sok egyéb találmány. A hidegháború éveiben ezeket a technikai eszközöket elsősorban a titkosszolgálatok használták. Ezért a Szovjetúnió által megszállt országok lakossága még a puszta létezésükről sem szerezhetett tudomást. A tudományos-technikai haladás ellenzői pedig ideológiai okokból még napjainkban sem szívesen vesznek róluk tudomást.

Auraelemzés: bioenergetikai szakkifejezés, amely alatt az aura meghatározott szempontok szerinti részletes vizsgálatát értik. Annak során figyelembe veszik az aura térbeli alakját, kiterjedését (méreteit), rétegeit, az egyes rétegek színeit, foltjait, torzulásait stb. Az élőlények és az élettelen dolgok esetében az egyes rétegek színe és mérete általában azok anyagi összetételétől is függ. Ezért más-más szín és rétegvastagság jellemzi őket. (Még ->aurafényképezés.)  Számítógéppel készült írásos auraelemzések és színes aurafotók az Opál Bioenergetikai Gyógyító és Oktató Központban kérhetők.

Aurafényképezés: az élő és élettelen dolgok, illetve személyek ->aurájának fotózására, filmezésére, videózására alkalmas technikai eljárások gyűjtőneve. Annak fényképes megjelenítésével már a fényképezés "őskorában", a 18-19. században is kísérleteztek. Az azzal kapcsolatos kutatás úttörői között tartják számon pl. a következőket: M. V. Pogoselskij orosz tudóst, aki 1912-ben készítette el az első fekete-fehér aurafotót. A felvételt azonban a kortársai még nem találták elég meggyőzőnek. Valószínűleg minden idők egyik legnagyobb feltalálója, a szerb származású, az USÁ-ba kivándorolt Nikola Tesla nevű mérnök (*1856 - †1943) jött rá elsőként, hogy az aurafényképezéshez nagy feszültségű elektromos árammal működő berendezésre van szükség. A halála miatt azonban már nem tudta megvalósítani ezt az elképzelését. Az aurafényképezés történetében döntő fordulatot jelentett, amikor az orosz fizikus, S. D. Kirlian és a felesége - mintegy két évi kísérletezés után - 1939-ben elkészítette az első olyan fényképezőgépet, amellyel fekete-fehér színű és viszonylag hiteles aurafényképeket tudtak készíteni kisebb tárgyakról. Azóta világszerte nagyon sokan kapcsolódtak be az aurafényképezési technika fejlesztésébe. Ma már egészségügyi állapotfelmérésre is alkalmas, számítógépekkel vezérelt, képernyőn, színesben megjeleníthető aurafényképezési eljárások is léteznek. Az utóbbiak különösen az elmúlt két évtizedben jelentős mértékben fejlődtek. A számítógéppel összekapcsolat aurafényképezéssel ugyanis igen részletes írásos elemzések (leletek) is készíthetők. Az ilyen eljárások egyik legfőbb előnye, hogy a röntgen- és más technikai vizsgálatokkal ellentétben nincsenek káros mellékhatásaik és nem igényelnek fájdalmas vagy egyébként kellemetlen testi beavatkozásokat. Színes aurafotók és az egészségi állapotról szóló, számítógéppel készített írásos auraelemzések  az Opál Bioenergetikai Gyógyító és Oktató Központban kérhetők.

Aurafotó: ->aurafényképezés.

Auralátás: extraszensz képesség, amely kisebb-nagyobb mértékben minden egészséges szemű ember egyik veleszületett adottsága. Az auralátó a szemizmok, s azok révén a szemlen-cse meghatározott módon való megfeszítésével látja azokat a rendkívül finom infrarezgésekből álló energiamezőket, amelyeket a természetgyógyászatban aurának neveznek. A külföldi tudományos kutatók többsége szerint az ősember még valószínűleg rendszeresen alkalmazta ezt az érzékelési módot, mert annak révén felismerhetők az aura alakjában, méretében, elszíneződéseiben megmutatkozó testi és lelki gyengeségek, betegségek stb. Számos régészeti leleten kívül ezen elmélet mellett szól pl. az, hogy a kis gyermekek általában sokkal gyorsabban tanulják meg az auralátást, mint a felnőttek, vagy eleve el sem felejtik azt. Alapfokon azonban csaknem minden egészséges szemű embert meg lehet tanítani a különféle aurák látására, mint pl. az írásra és az olvasásra.  Ennek oktatásmódszertani alapjait még az ókori egyiptomi, indiai, kínai, valamint arab papi és gyógyítói iskolák fejlesztették ki.

Bioenergia: az élő szervezet egyik terméke, amely nélkül nincs életjelenség. A gyógyászatban és a különleges hadviselésben való felhasználásának története az írott történelem legrégebbi korszakaiig nyúlik vissza. Ezért sokféle elnevezése ismert. Pl. szanszkrit eredetű szóval Pránának, kínaiul Qi-nek (ejtsd: csi), latinul vis vitalis-nak, angolul psichologic energy-nek, vagy röviden psi-energy-nek nevezik. Hazánkban a természetgyógyászattal kapcsolatban 1997-ben kiadott  jogszabályokban használták először hivatalosan is a bioenergia elnevezést. Közérthetősége és a jelenség lényegét megragadó megfogalmazása miatt ez az elnevezés világszerte terjedőben van. A tudományos kutatások szerint a bionergia sajátosan rá jellemző tulajdonságai közé tartozik pl. a biomágneses és a bioelektromos töltöttség, amely különböző technikai eszközökkel viszonylag pontosan mérhető. Szintén fontos jellemzője a sugárzóképesség, amely auraként is megjelenhet. Az ilyen energiával gyógyítók ennek az energiafajtának főként ezeket a tulajdonságait hasznosítják. Ma már a bioenergia csaknem minden fizikai, biokémiai és élettani összetevője jól ismert az azzal foglalkozó kutatók előtt. A hidegháború korszakában azonban a bioenergiával összefüggő kutatásokat katonai okból különösen fontos titokként kezelték. Ezért a volt szocialista országok lakosságának egy része még napjainkban is keveset tud arról.

Bioenergetika: az élettel foglalkozó tudományok, főként a természetgyógyászat egyik szakterülete. Az utóbbival kapcsolatos tanulmányi, gyógyítási és egyéb felhasználási követelményeket hazánkban a természetgyógyászatról szóló 40/1997. (III. 5.) Korm. sz. rendelet, valamint az annak alapján kiadott 11/1997. (V. 28.) NM rendelet tartalmazza.

Bioenergetikus: az a személy, aki a vonatkozó egészségügyi jogszabályok szerint ilyen szakképzettséggel rendelkezik.

Bioenergetikusi ETI-vizsga: (más néven: bioenergetikusi szakvizsga) a bionergetikusi képzettség megszerzéséhez és gyakorlásához kötelezően előírt szóbeli és gyakorlati vizsga szakmai elnevezése. A vizsgát a vonatkozó jogszabályok szerint az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetben (ETI) kell letenni.

Biotenzor: a bioenergetikában, főként a radiesztéziában használatos azon eszközök egyik szakmai elnevezése, amelyeket a műszerekkel nem, vagy csak nehezen mérhető  energiasugárzások okozta testi ingerek megjelenítésére használnak. A biotenzorok közé tartoznak pl. a népi gyógyászatban és a köznyelvben varázspálcának, kereső ingának, lengyel pálcának stb. nevezett eszközök. Az ilyen eszközt helyesen használó és a legtöbb ember számára nem érzékelhető, ún küszöbinger alatti ingerek észlelésére is alkalmas személy annak segítségével viszonylag jól tanulmányozhatja mind az élő szervezet által kibocsátott, mind pedig az élettelen tárgyakból vagy a Föld mélyéből kiáradó energiasugárzásokat.

Csakra: vitatott, hogy szanszkrit vagy kínai eredetű szó. Minden estre mindkét nyelvben az eredeti jelentése: forgó kerék, örvény. Napjainban elsősorban az élő emberi test bioenergetikai rendszeréhez tartozó aura egyik energiaközpontját értik alatta, amely egészséges személynél kb. 12-15 cm magasságú és kb. 8-14 cm nyitottságú, tölcsér alakú energiaörvény. Az ilyen energiaörvényeken keresztül vesszük fel és adjuk le a szervezet egészséges működéséhez szükséges sugárzó energiafajták túlnyomó többségét. (Pl. a napenergiát, más élőlények kisugárzott energiáját stb.) A különböző keleti gyógyítói iskolák sokáig vitatkoztak azon, hogy valójában hány ilyen energiaiözpont van az emberi aurában. A vulgármaterialista kutatók pedig sokáig úgy vélték, hogy a csakrák csak a kuruzslók fantáziájában léteznek, pedig már az ókori kínai orvosi könyvekben is leírták azokat. Csak a XX. század második felében felfedezett biorezonancia-eszközök tették lehetővé a csakrák létezésének bizonyítását és azok gyors kezelhetőségét. A Kirlián-féle fényképészeti technikák viharos ütemű fejlődése révén pedig ma már léteznek olyan számítógépekkel vezérelt filmező berendezések is, amelyek meg tudják jeleníteni a csakrákat. Így bebizonyosodott, hogy az egészséges embernél 6 pár fő-, 21 mellék (más néven kisegítő) és sok ezernyi parányi kis csakra található. Vagyis pontosan annyi és olyan színű, mint amennyit a legtöbb auralátó már több ezer éve leírt.

Egészségügyi modul-vizsga: az orvosi és/vagy más felső fokú egészségügyi képzettséggel nem rendelkező, de valamely természetgyógyászati ágazatban szakképzettségre pályázók  számára kötelezően előírt írásbeli vizsga szakmai elnevezése.  Az ebből vizsgázóknak alapfokú anatómiai, élettani, kórtani és több más egészségügyi vonatkozású elméleti felkészültségükről kell számot adni. A vizsgát az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetben (ETI) kell letenni. Ennek eredményes letétele nélkül a pályázó nem jelentkezhet további ETI-szakvizsgákra.

Extraszensz érzékelés: az orvostudományokban és a természetgyógyászatban használatos több jelentésű fogalom. 1. Az ember érzékszerveivel hagyományos módon nem érzékelhető, az úgynevezett küszöbinger alatti energiamennyiségek észlelése különleges testi, lelki és/vagy genetikai adottságok révén. Ennek érzékelési módjai közé tartozik pl. az auralátás, az aura szakszerű kiértékelésre alkalmas letapogatása, a műszerekkel jelenleg még nem mérhető hőmennyiségek érzékelése stb. 2. A bioenergetikában átvitt értelemben így nevezik azokat a külsődleges, a test felszínén elvégzett vizsgálati módokat is, amelyeket nem intraszensz módszerekkel hajtanak végre. Az így nyert információk minden esetben igen sok szubjektív elemet tartalmaznak. Ezért szakorvosi vizsgálatok nélkül önmagukban sohasem szabad bizonyító erejűeknek tekinteni azokat.

Intraszensz érzékelés: bioenergetikusi vizsgálati módszer. Ezen általában a vizsgáló testéből, főként a homlok- csakrájából kibocsátott bioenergiai sugárral, vagy az aura második rétegét képező energiatesttel (más néven az asztráltesttel) elvégzett vizsgálatokat értik. Ilyenkor a vizsgáló a koncentrált bioenergiai sugaraival fájdalommentesen hatol be a vizsgált személy fizikai testébe, és a saját energianyalábja révén észlelt érzeteire hagyatkozva igyekszik feltárni a betegségek okait. Az intraszensz vizsgálatok a vizsgált személynél semmilyen károsodást nem okoznak. A képzelgések és indulati rohamok elkerülése érdekében azonban semmi esetre sem ajánlottak gyermekek, valamint ideg- és elmebetegek esetében. A vizsgáló egészségi állapotára azonban rendkívül megterhelők lehetnek, mert nemcsak igen nagy fokú szellemi összpontosításra, hanem a saját bioenergiájának óriási mértékú felhasználására is rákényszerül. A bioenergia ugyanis - mint minden energiafajta - mindig a kisebb ellenállás irányába áramlik. A vizsgált személy pedig - éppen a passzív helyzete vagy  a betegsége miatt - általában kisebb ellenállású, mint a vizsgáló. Az így nyert információk minden esetben igen sok szubjektív elemet tartalmaznak. Ezért szakorvosi vizsgálatok nélkül önmagukban sohasem szabad bizonyító erejűnek tekinteni azokat.

Kundalini energia: nem orvosi, hanem a hagyományos keleti népi gyógyászatban használt fogalom. Az utóbbi szerint az emberi test bioenergiai tartalékkészletének a szanszkrit eredetű elnevezése. A keleti gyógyítók szerint ez a tartalék nyugalmi állapotában a gerincoszlop alsó végén, kb. az utolsó farokcsigolyánál, a kismedence mértani közepén helyezkedik el. Maga a kundalini szó tükörfordításban kígyótűzet jelent. Ez a hasonlat arra utal, hogy amikor a kundalini energia a pozitív töltésű pólusával mozogni kezd, akkor a gazdája úgy érzi, mintha tüzes kígyó kúszna felfelé a hátgerincén. Negatív töltés esetén hideg futkároz a hátgerincen és akár végzetesen is lehülhet a test.  A pozitív töltésű ionokat hordozó energiaáram hatására viszont a fizikai test kisebb-nagyobb mértékben energetizálódik, és amikor a tüzes érzete az agyat eléri, akkor enyhébb esetben a szellemi teljesítmény megnövekedése, súlyosabb esetben pedig órákig vagy napokig tartó eufórikus állapot alakulhat ki. Az utóbbi esetben az eufóriát hosszan tartó testi és szellemi kimerültség követheti. Mindezért a felkészült gyógyítók mindenkit óvnak a kundalini energia szakszerűtlen és/vagy indokolatlan beindításától. Sokan helytelenül szexuális energiának is nevezik, mert amikor a pozitív pólusával bemozdul, általában először a nemi szervek energetizálódnak és ettől kisebb-nagyobb orgazmusok jöhetnek létre. Valójában azonban spontán módon csak akkor indul be, amikor valamilyen életveszélyes helyzetbe kerül az egyén. Ilyenkor szokás úgy jellemezni az emberi viselkedést, hogy az illető ember feletti erőfeszítésekre képes.

Meridián: a magasabb rendű élőlények, elsősorban az ember bioenergiai rendszeréhez tartozó energiacsatornák - helytelenül magyarosított -, kínai eredetű elnevezése. Vannak ún. fő- és mellékmeridiánok. Ezek a bőr és az irharétegek, illetve a száj esetében  pl. a nyálkahár-tyák és az alattuk lévő izomszövetek közt húzódó energiapályák. A meridiánok a nyomtatott áramkörökhöz hasonlóan hálózzák be az élő testet. A vulgármaterialista kutatók sokáig úgy vélték, hogy a meridiánok csak a kuruzslók fantáziájában léteznek, pedig már az ókori kínai orvosi könyvekben is leírták azokat. Csak a XX. század második felében felfedezett biorezonancia-eszközök tették lehetővé a létezésük bizonyítását és gyors kezelhetőségüket.

Nyelvdiagnosztika: a hagyományos kínai orvoslás egyik vizsgálati módszere. Ennek során a gyógyító megfigyeli a nyelv színét, formáját és felszínét, valamint azt, hogy nedves-e vagy száraz, vannak-e a felületén ún. "törések" esetleg "repedések", sebhelyek, fekélyek stb. Mindamellett aprólékosan megtekinti a nyelv különböző részeit is és a látottakból következtet a különböző emberi szervek állapotára.

Pszi-sebészet:

a bioenergetika egyik különleges szakterülete, amely alatt általában azokat a gyógyhatású lelki és energetikai műveleteket értik, amelyeknél a gyógyító a testéből, pl. a tenyereiből vagy az aurájához tartozó energetikai központokból (csakrákból) koncentráltan kibocsátott természetes bioenergiával végez gyógyító tevékenységet. Az ilyen műveletek lehetővé tehetik, hogy a gyógyító   az élő szervezet sérelme nélkül   olyan feladatokat is megoldjon, amelyeket a hagyományos orvosi eljárások csak a fizikai test megnyitásával, vagy azt kisebb-nagyobb mértékben károsító rádioaktív esetleg kemoterápiás kezelésekkel tudná gyógyítani. A pszi, a pszichológiai-t jelentő angol psichologic szó közkeletű szakmai rövidítése. Régen ugyanis sokáig azt hitték a kutatók, hogy a pszi-energia kizárólag lelki eredetű energiafajta. Ma már ismert, hogy az kisebb-nagyobb mértékben minden élőszervezetben termelődik. A pszi-sebészeti műveletek a holisztikus szemlélet jegyében elválaszthatatlanok a beteg lelki problémáinak kezelésétől. A módszerei azonban ezen a téren is jelentősen különböznek a hagyományos orvosi és pszichológusi eljárásoktól, mert kerüli a gyógyszeres megoldásokat. Helyettük általában a lelki tisztításnak nevezett, azaz a kellemetlen emlékeket és érzéseket elfeledtető módszereket részesíti előnyben. Ilyen lehet pl. a beteggel egyetértésben és a beteg részéről önállóan vegrehajtott, s annak tudatalatti életének közvetett befolyásolására irányuló tevékenység vagy magatartás javallata. Az utóbbi módszerek közé tartozik pl. a keleti hagyományos orvoslásból ismert mantrázás, továbbá a negatív gondolatokat tartalmazó feljegyzések látványos elégetése. A pszi-sebészet számos irányzatát művelik napjainkban pl.  Indiában, a Fülöp-szigeteken,  az arab világban, Észak-Afrikában, valamint az amerikai indián népek körében. Fő irányzatai közé tartozik pl. a lézersugárszerűen koncentrál bioenergiával való intraszensz vizsgálat, továbbá az ahhoz hasonlóan végrehajtott energetizálás, az alkotó képzelet, esetleg az önszuggesztió felerősítésével végzett öngyógyítói mechanizmusok beindítása, a gyógyító vagy a beteg egyes aurarétegeinek szelíd kezelésével biorezonanciai hatások kiváltása stb. A pszi-sebészet ilyen módszereinek alkalmazása az írott történelem legrégebbi koráig nyúlik vissza. Vannak, akik szerint a nagy vallásalapítók (pl. a történelmi Buddha, továbbá Jézus Krisztus és Mohamed Próféta) tulajdonképpen ilyen módszereket (is) alkalmaztak a csodálatos gyógyításaik során. Hazánkban még kevéssé ismertek és ezért gyakran vitatottak a pszi-sebészeti módszerek. A vitatkozók gyakran megfeledkeznek arról, hogy az említett módszerek helyes és eredményes alkalmazásához a gyógyítónak nemcsak elméleti és gyakorlati tudásra, hanem bizonyos genetikailag meghatározott képességekre is szüksége van.  A bioenergiai képességek pedig rendkívül eltérőek lehetnek az egyes embereknél.

Pulzusdiagnosztika: a hagyományos kínai orvoslás egyik vizsgálati módszere, amellyel az emberi test szerveinek és szervrendszereinek megfelelően legalább 12 különféle pulzust mérnek. A gyógyító úgy találja meg ezeket, hogy három ujjal (mindegyik más-más pulzust tapint) finoman megnyomja a csukló belső oldalán lévő artériát. A következő három pulzust úgy méri, hogy mélyebbre nyom, majd mindezt megismétli a másik csuklón. Így összesen 12 pulzust kap. Egyesek közepes nyomással hat további pulzus mérésére is képesek, amelyből az energiaszintekre következtetnek. A pulzusdiagnózis rendkívül hasznos módszere lehet pl. az egészségi állapot felmérésének, az energetikai, az étrendi és az életviteli javallatok kialakításának, valamint a rejtett szervi megbetegedések gyors felismerésének. Ez a módszer fontos részévé vált az indiai hagyományos orvoslásnak is. Elsajátítása viszonylag gyors és egyszerű, ezért a megtanulása mindenki számára ajánlható, aki törődik az egészségével.